Phono kábelek
A phono kábelek speciálisan tervezett audiokábelek, amelyek a lemezjátszót phono előerősítőhöz vagy egy erősítő phono bemenetéhez csatlakoztatják. A hagyományos RCA kábelekkel ellentétben rendelkeznek egy külön földelővezetékkel, amely elengedhetetlen a zavaró zajok kiküszöböléséhez és az analóg jel optimális továbbításához. Mivel a hangszedő által előállított jel nagyon gyenge (0,5 mV alatti), a phono kábelnek hatékony árnyékolással kell rendelkeznie a hang integritásának megőrzéséhez. További információ
Miért használjunk phono kábelt?
A phono kábel egy olyan műszaki elem, amelyet nem lehet egyszerű RCA kábellel helyettesíteni. Az alapvető különbség a továbbított jel szintjében rejlik. Egy MM hangszedő kb. 3–5 mV-ot ad, míg egy MC hangszedő mindössze körülbelül 0,5 mV-ot. Ezek a feszültségek messze elmaradnak egy CD-lejátszó vagy DAC 200 mV-jától, ezért a phono kábelek speciális jellemzőket igényelnek: alacsony kapacitás (méterenként 80 pF alatt), minimális ellenállás és megerősített árnyékolás az elektromágneses zavarok ellen.
A földelés: kritikus részlet
A phono kábel sajátossága a földelő (vagy test) vezeték, amely a lemezjátszó és az előerősítő GND (ground) csatlakozóira kerül. E kapcsolat nélkül zavaró brumm tenné lehetetlenné a hallgatást. A földelés csökkenti a zavaró zajokat és az RFI interferenciákat, így még a legérzékenyebb mozgótekercses hangszedőkkel is halk háttérzajt biztosít.
Különféle csatlakozóformátumok
A phono kábeleknél továbbra is az RCA formátum a legelterjedtebb. Mindkét végén két RCA dugó található (a két sztereó csatornához), plusz a földelő csatlakozó, amely általában villa vagy saru formájú. Egyes lemezjátszókon a hangkar végén közvetlenül DIN formátumú kimenet van, ami olyan kábelt igényel, amely egyik oldalon DIN dugóval, a másikon RCA csatlakozókkal rendelkezik. Ez a ritkább DIN formátum főleg régebbi európai lemezjátszókon fordul elő.
Hossz és elhelyezés
A phono kábel hossza közvetlenül befolyásolja az átvitel minőségét. A túl hosszú kábel parazita induktivitást kelt és növeli az interferenciák kockázatát. Ezzel szemben a túl rövid kábel túlzott feszülést okoz a csatlakozókon, és károsíthatja azokat. Az ideális hossz 1 és 1,50 m között van, és soha ne haladja meg a 2 métert. A diszkrétebb megjelenés érdekében feltekert kábel kerülendő: inkább a lemezjátszó és az előerősítő közti tényleges távolságnak megfelelő hosszúságot válasszunk.
Választás a rendszerhez igazítva
A phono kábel megválasztása a rendszer egészének koherenciájától függ. Egy alap lemezjátszóhoz párosított csúcsminőségű kábel nem hoz hallható előnyt. Ezzel szemben egy nagy teljesítményű, minőségi hangszedővel szerelt lemezjátszó megérdemel egy olyan kábelt, amely képes a jel összes finomságát visszaadni. A felsőkategóriás kábelek az OFC (oxigénmentes réz) használatával, többeres kiegyensúlyozott vezetőkkel, többrétegű árnyékolással és aranyozott csatlakozókkal tűnnek ki. Ezek az anyagok optimalizálják a frekvenciaátvitelt és csökkentik a veszteségeket.
Phono kábel vs jelátviteli kábel
Nem szabad összekeverni a phono kábelt a jelátviteli kábellel. A phono kábel a lemezjátszót a phono előerősítőhöz köti, és nagyon alacsony szintű jelet továbbít. A jelátviteli kábel a phono előerősítőt az erősítőhöz köti, és magas szintű jelet (1 V RMS felett) visz. Ha a lemezjátszód beépített RIAA előerősítővel rendelkezik, elegendő egy jelátviteli kábel, amellyel közvetlenül az erősítőhöz csatlakoztathatod. Ebben az esetben nincs szükség phono kábelre és földelő csatlakozásra.
Telepítés és kompatibilitás
A phono kábelek minden lemezjátszó márkával kompatibilisek: Technics, Thorens, Pro-Ject, Rega, Dual, Denon, Lenco és még sok más. Egyes modellek előre szerelt, forrasztott RCA csatlakozókkal érkeznek, így azonnal használhatók. Másoknál a hangkar tövénél szükséges a forrasztás; ez kényes művelet, de egy kis kézügyességgel megoldható. Mivel a hangkar vezetékei vékonyak és sérülékenyek, a szerelés türelmet és precíziós pákát igényel.
Az árnyékolás és az anyagminőség kulcsfontosságú a hangvisszaadásban. A jól megválasztott phono kábel megőrzi a dinamikát, javítja a hangszerek részletezettségét, és jelentősen csökkenti az alapzajt, így kompromisszumok nélküli bakelithallgatást tesz lehetővé.
